Katasztrófa, idegösszeroppanás, végkimerülés, fejetlenség.
Ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a mai napot. Kedd van, ami azt jelenti, hogy a fele konyhának szabadnapja van, hát én pont nem vagyok köztük. Ebből az következik, hogy a megszokott 4 asztal helyett 8 asztal jut egy emberre, két szakács helyett egy dolgozik, a salátabárban is egyedül van bent valaki előkészíteni a zöldségeket, gyümölcsöket, valamint a mosogatásra is 4 helyett csak 2 ember jut. Már a reggeli folyamán leizzadtam, pedig ez csak ebédnél szokott bekövetkezni. Amire végigértem az asztalokon, és kipakoltam mindenhova, amit kell, már egyből jöttek is, hogy ez kell meg az kell. Amire visszaértem a konyhába, kb a fele dolog már nem volt a fejemben. Általában 6.50kor kezdünk, és 9-930 között már végezni szoktunk, de most annyit kellett segíteni, hogy 1030kor végeztünk, 11kor pedig kezdődik a déli műszak. Ehhez hozzátartozik még az, hogy 10 perc oda-vissza az út a mess hall-tól a bunkig szóval gyakorlatilag volt 20 perc szünetünk, ami semmire nem elég.
Az ebéd még a reggelinél is nagyobb para volt, de végül nagy nehezen sikerült megoldani mindent. Salátát nem szolgáltunk fel, amiért volt is lebaszás, de megpróbáltam menteni a helyzetet és beszéltem a főfejesünkkel. Utána beálltunk Balázzsal a milk bar-ba, mert Ákos és Alex is dayoffon volt, szóval nem volt senki, aki ellássa azt a feladatot. Az ebéd is nagyon elhúzódott, végül szerencsére sikerült kicsit lejutnunk a partra, úszkáltunk, meg ugráltunk kicsit.
Hulla fáradtan hozzáláttunk az esti barbecue előkészítéséhez, ami számomra a 3 étkezés közül a legkönnyebb volt, de még így is vért izzadtunk. 13,5 óra kőkemény meló után dögfáradtan hazaestünk, és úgy voltunk vele, hogyha ezt a napot ilyen tisztességgel végigcsináltuk, akkor megérdemlünk egy-egy sört, így Kristóf, Szili, Bandi meg én elmentünk night-offra a Limmerick-be. Csak négyen voltunk, elég családias volt a hangulat. Biliárdoztunk, söröztünk, tequiláztunk. Nagy vidáman megérkeztünk haza, aztán miután beugrottunk a tróger Balázs mellé – aki arra hivatkozva nem jött el, hogy túl fáradt -, felébresztettük, mert az ugye poén, szépen elaludtunk.
A naphoz még hozzátartozik, hogy elkezdtünk nagy tételben bespájzolni, és már van 2-3 rekesz DrPepper, Sprite és egyéb italok, szóval most el vagyunk látva nagyon jól.
Ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a mai napot. Kedd van, ami azt jelenti, hogy a fele konyhának szabadnapja van, hát én pont nem vagyok köztük. Ebből az következik, hogy a megszokott 4 asztal helyett 8 asztal jut egy emberre, két szakács helyett egy dolgozik, a salátabárban is egyedül van bent valaki előkészíteni a zöldségeket, gyümölcsöket, valamint a mosogatásra is 4 helyett csak 2 ember jut. Már a reggeli folyamán leizzadtam, pedig ez csak ebédnél szokott bekövetkezni. Amire végigértem az asztalokon, és kipakoltam mindenhova, amit kell, már egyből jöttek is, hogy ez kell meg az kell. Amire visszaértem a konyhába, kb a fele dolog már nem volt a fejemben. Általában 6.50kor kezdünk, és 9-930 között már végezni szoktunk, de most annyit kellett segíteni, hogy 1030kor végeztünk, 11kor pedig kezdődik a déli műszak. Ehhez hozzátartozik még az, hogy 10 perc oda-vissza az út a mess hall-tól a bunkig szóval gyakorlatilag volt 20 perc szünetünk, ami semmire nem elég.
Az ebéd még a reggelinél is nagyobb para volt, de végül nagy nehezen sikerült megoldani mindent. Salátát nem szolgáltunk fel, amiért volt is lebaszás, de megpróbáltam menteni a helyzetet és beszéltem a főfejesünkkel. Utána beálltunk Balázzsal a milk bar-ba, mert Ákos és Alex is dayoffon volt, szóval nem volt senki, aki ellássa azt a feladatot. Az ebéd is nagyon elhúzódott, végül szerencsére sikerült kicsit lejutnunk a partra, úszkáltunk, meg ugráltunk kicsit.
Hulla fáradtan hozzáláttunk az esti barbecue előkészítéséhez, ami számomra a 3 étkezés közül a legkönnyebb volt, de még így is vért izzadtunk. 13,5 óra kőkemény meló után dögfáradtan hazaestünk, és úgy voltunk vele, hogyha ezt a napot ilyen tisztességgel végigcsináltuk, akkor megérdemlünk egy-egy sört, így Kristóf, Szili, Bandi meg én elmentünk night-offra a Limmerick-be. Csak négyen voltunk, elég családias volt a hangulat. Biliárdoztunk, söröztünk, tequiláztunk. Nagy vidáman megérkeztünk haza, aztán miután beugrottunk a tróger Balázs mellé – aki arra hivatkozva nem jött el, hogy túl fáradt -, felébresztettük, mert az ugye poén, szépen elaludtunk.
A naphoz még hozzátartozik, hogy elkezdtünk nagy tételben bespájzolni, és már van 2-3 rekesz DrPepper, Sprite és egyéb italok, szóval most el vagyunk látva nagyon jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése