Miután Dávid megérkezett, még dumáltunk egy sort, megittunk búcsúzásul 1-1 Kőbányait, ami az előző estéről maradt, majd 2 óra alvás után, 2:45-kor elindultunk Ferihegy 2B-re. Mi érkeztünk meg először, aztán utána pár perccel elkezdtek szállingózni a többiek is. Korábban már mindenkit láttam a csapatból, így túl sok meglepetés nem ért. 3 órával az indulás előtt megérkezett Gergő is a Campleaders-től, aki eligazított minket és elmondta, hogy az esetleges problémák esetén mi a teendő. Ezután következett a check-in, ahol gond nélkül ment a csomagok feladása. Nagyon kicentiztem a dolgot, a megengedett 20 kiló helyett csak 19,8kg lett a bőröndöm. Ezt követően simán átjutottam a biztonsági kapun is, majd 1 óra várakozás és egy 350,- forintos Naturaqua megvétele után felszálltunk a gépre. Az utazás nyugisan telt, bár a felszolgált 1 db, hangyafasz méretű croissant nem igazán tartottam kielégítő mennyiségnek egy nemzeti légitársaságnál, de hát ez mogyorószág. Rómában egy meglehetősen nagy sprint után, 20 perc alatt átértünk a C terminálból az E-be, ahol további ellenőrzés után felszálltunk a Delta Airlines Boeing 767-es járatára. Eddig ez volt a legnagyobb repülőgép, amin valaha ültem. 2 oldalon 2-2 egymás melletti ülés, valamint középen egy 3-as.
A felszolgált kaja tökéletes volt. Első körben választani lehetett lasagne és grillezett csirke közül. Az utóbbit választottam, ami ahhoz képest, hogy repülős kaja volt, nagyon ízlett. Ezen kívül felszolgáltak még elég sokszor üdítőket, és italokat. Először Heinekent ittam, majd azt követően kaliforniai fehérbort. Nekem nagyon ízlett és a csirkéhez is ment. A második kaja valami műpizza volt, de az se volt rossz. Az utazás 10:04 óra helyett csak alig 9 óráig tartott, így 1 óra időelőnnyel érkeztünk meg a new yorki Kennedy reptérre. Itt 2 biztonsági ellenőrzésen kellett átmenni. Az első helyen dőlt el, hogy beengednek-e az országba, a másikon le kellett adni azt a repülőn kitöltött nyilatkozatot, miszerint semmi olyat nem viszünk be az USÁ-ba, ami kipusztíthatja a fél országot. Ez alatt értem az élő állatokat, a termőföldet, a hústermékeket, és nem tudom milyen hülyeségek voltak még a papíron. Minden tökéletesen ment, nem pécézett ki az ázsiai származású nemzetbiztonságis faszi magának, így gond nélkül betehettem a lábamat az Amerikai Egyesült Államok területére.
Itt több órás várakozás után, az összes ember - kb 40 - megérkezése után külön busszal 6:30pm körül elindultunk a táborba. Sajnos csak távolról láthattuk az Empire State Building és a new yorki felhőkarcolók szmogba burkolózó sziluettjét a horizonton, de még így is hihetetlenül felemelő érzés volt. 3,5 órás buszutazás után megérkeztünk a Camp Equinunk-ba. Amíg New York-ban 63°F volt és fülledt, dög meleg, addig késő este, a táborban szakadt az eső, és kurva hideg volt. Miután bekajáltunk, elfoglaltuk a szállást, ami leginkább egy pajtához hasonlít, de hihetetlen jó. Amikor megjönnek a sátánfajzatok, ide akkor sem fog hallatszani az üvöltözésük és egyéb zavaró hangok, szóval nagyon tetszik a hely. És egyébként a dohányzó rész is itt van kb 10 méterre. Sikeresen elfoglaltuk a helyünket, és elmentem zuhanyozni. Illetve mentem volna, de mivel olyan jéghideg volt a víz, mintha tele lett volna jéggel, így inkább másnapra hagytam.
Az első napon felkeltünk, és örömmel vettem tudomásul, hogy elállt az eső és még jet lag sem vagyok. A reggeli tojásporos, ízetlen rántotta volt, sült baconnel, és gofrival, valamint juharsziruppal. Nem volt vészes, ha mindig ilyen lesz, tuti 10-15 kiló plusszal térek haza. Ezután elmondták, hogy mik a szabályok, nincs alkohol, dohányozni csak a megfelelő helyen, stb. Volt egy kis ice-breaking ami egész jól sikerült.
Az ebéden eléggé meglepődtem, mert ki volt téve egy rakás toast kenyér, saláta, ízetlen sonka, tonhalsaláta, és egy akkora tál chips, amiben lazán meg lehetett volna fürdeni. Na, mindent belepakoltam és csináltam egy gigantikus szenyát, ami nagyon finom volt. Aztán elkezdtük kigányolni a konyhát, ami elég gyomorpróbáló feladat volt, mert a polcok és sok minden más tele volt egérszarral, ezen kívül állt a mocsok mindenen. Sikerrel vettük a feladatot, szóval hulla fáradtan, de elégedetten láttunk hozzá a vacsorához. Saláta volt, sültkrumpli, hagymás-currys újkrumpli, még egy kis saláta, valamint egy tonna chicken nuggets. Hihetetlen, amilyen pocséklás megy itt. Annyi érintetlen, maradék kaját öntenek ki a kukába, hogy abból mogyorószág egész éhségproblémáját lazán meg lehetne oldani... Este elég sokáig voltunk fent, beszélgettünk a lengyelekkel, akiket IMÁDOK, egy holland sráccal, az angol kisfőnökömmel, valamint sok más emberrel. Elképesztően jó hangulat van, az emberek nagy többsége nagyon nyitott, és segítőkész. Állati jól érzem magam!Ma reggel mikor felkeltem olyan köd volt, hogy nem lehetett ellátni 2-3 méternél tovább. Ennek ellenére elég meleg volt, szóval nagyon jót tett a párás, fülledt levegő az asztmás tüdőmnek. :D A reggeli tojásporos, ízetlen rántotta volt, de ma tettek rá sajtot, amerikai palacsinta juharsziruppal, sült bacon, gabonapehely. A reformkonyhát preferálva mindent kombináltam mindennel, csak azért, hogy nehogy kihagyjak bármit, szóval az alakvesztés egyre biztosabbnak tűnik. Ezután munkába álltunk, és folytattuk a konyha kitakarítását. Olával, az egyik lengyel lánnyal, akivel nagyon jóba lettem, letakarítottunk egy csomó edényt, a jégkészítő gépet, és egyéb dolgokat. A jéggép tele volt dzsuvával és eléggé ijesztő volt látni, hogy ezt a szart isszuk 1,5 napja. De szépen megcsináltuk. Dávid is besegített, aki a legnagyobb spanom lett itt a táborban. Lényeg, hogy büszkék voltunk magunkra. Dáviddal utána megcsináltuk az ebédre felszolgálandó puncsot. Ez úgy nézett ki, hogy az egyik lengyel csajjal karöltve hármasban kisikáltunk egy ordenáré nagy edényt, aztán amikorra legalább annyira tiszta lett, hogy ne kapjunk tőle valami halálos kórt, teleöntöttük 120 liternyi vízzel, és beleraktunk 2,5 kiló puncsport. Itt tényleg minden porból van.. Ezt követően kimentünk a tóhoz, pihentünk kicsit Anetával, Jannal, Dáviddal, és Olával. Az ebéd ma viszonylag normális kaja volt... well kinda.. Tortilla volt, salátával, csirkemell csíkokkal, salátával, chipsszel, és valami török féle kajával. Amúgy tök jó volt. Ezután hozzáláttunk volna a konyhatakarításhoz, de szólt Maciek, aki a főnökünk, hogy segíteni kell a maintenance-ben, szóval Dávid, én és Balázs felpattantunk egy tök jó terepjáró platójára és rohangáltunk a tábor területén kívül és belül. Nagyon nagy feeling volt kint ülni hátul, a platón, és közben több, mint 70mph-val száguldani. Többször láttuk Stan-t, aki egy hihetetlen arc. Ha az ember a sötétben találkozna vele, és úgy viselkedne, ahogy szokott, tuti összefosná magát bárki.. :D Egy batár nagy fekete pasas, hosszú, raszta hajjal. Van neki egy dupla csövű shotgun-ja arra az esetre, ha jönne egy medve. A terepjárójának a fél oldala nagyon durván be van repedve, és nem lehet bezárni, ezért egy kötéllel tartja bezárva és úgy driftel lefelé a dombon, meg a környéken, az országúton. Nagyon kész a pasas :D Azt beszéltük, hogy valószínűleg betámadta egy medve oldalról, de mivel még itt van tuti ő győzött úgy, hogy leüvöltötte a medvét, majd kitépte a szívét. Miután végeztünk a kocsis pakolászással, jött Maciek, hogy ki kéne gányolni a warehouse-t, hogy nyugodtan lehessen ott tárolni azt a hihetetlen mennyiségű kaját, amit majd hozni fognak. Hát erre szükség is volt, mert olyan hihetetlen mocsok volt, amilyet én nem láttam. Olyan dolgok voltak, amik kicsit kiakasztottak. Ilyen volt a több kiló egér, mókus, és patkányszar, valamint az Everything Sauce címkéjű műanyagdoboz, amiről nem állapítottuk meg, hogy mit tartalmaz, mert a vegyszerek közt volt, de a címke alapján élelmiszer. Nem jöttünk rá, hogy azért everything, mert mindent tartalmaz, vagy azért, mert hogy mindenre jó. Leizzadtunk mint az állat és büdösek is lettünk, de közben kaptunk génkezelt epret, amiben egyik-másik darab akkora volt, mint otthon egy nagyobb fej alma.. lehet, mire hazamegyek 2 fejem lesz. Vagy 2 farkam.. ki tudja :DDD Gyönyörűen kigányoltuk a helyet, de megérte, mert így az esti műszakot nem kellett a konyhán végigcsinálni, szóval most itt vagyok, és írom a blogot. A vacsora egyébként grillezett csirkemell volt salátával, rizzsel, salátával, és chipsszel.
Összefoglalva baromi jó itt minden, és tényleg nagyon jól érzem magam. Viszont A SÖR nagyon hiányzik, és már meg is beszéltük a lengyelekkel, hogy kicsit elengedjük majd magunkat az első alkalommal, mikor végre kivisznek minket a közeli városban lévő kocsmába. Eddig mindenkivel nagyon jó viszonyba kerültem, akikkel beszélgettem, így a lengyel csajokkal és srácokkal, az ukránokkal, az izraeliekkel, a mexikóiakkal stb stb stb. Puszi az otthoniaknak, majd írok, amint tudok, de tényleg elég jól elvagyok itt, szóval abszolút nem hiányolom se a netet, se a fészbukot, ami NAGYON NAGY szó! :)
Take care everyone!
