Sorstársak Vol. 2

Ebben a részben bővül a kör, és a lakótársak után azokról írok pár mondatot, akikkel együtt dolgozom. Volt már ugyebár szó Balázsról, Csabiról, Dávidról, meg Sziliről.

A mellettem lévő asztaloknál szolgál fel Kamil, egy lengyel srác. Állandóan vigyorog, elég dilis, de pont ezért imádja mindenki. Néha olyan, mintha felszívott volna egy csík spurit, mert pörög mint az állat. A melóját mindig rendesen megcsinálja, gyakran segítünk egymásnak.
A következő asztaloknál van Alex, egy ukrán srác. Elvileg maintenance kellett volna, hogy legyen, de a csodás belső szervezésnek hála végül hozzánk került. Rendesen megcsinálja ő is a melóját, bár ahogy én látom, elég gyorsan elfárad, bár én is.

Ákos, Eddy

Ákos már 3. éve van itt, számomra az egyik legjobb fej srác. Jó humora van, rendesen melózik, nagyon segítőkész, kommunikatív gyerek. Kicsit sajnálom, hogy nem nálunk lakik, mert tuti vele is jókat lehetne ökörködni esténként, de azért így is adódik rá alkalom, mikor együtt vagyunk. 

Ivonne, Gal, Bálint, Kristóf, Krysztof

Jacek második éves lengyel srác. Elég csendes, nem szoktunk túl sokat beszélni, de értelmesnek tűnik, meg segít, ha tud. Kedden segítettem neki a meló menedzselésében, mert he was in charge, de nem annyira ment neki a dolog, mondta, hogy a szervezés nem igazán az ő asztala.
Kristóf egy idióta. Imádnivaló gyerek, társaság középpontja típus. Próbálkozik mindig ott lenni, van mikor sikerül neki. Együtt szoktunk kocsmázni, imádom a fejét.
Végül és utolsó sorban ott van Gergő, alias Muci. Ő az, akinek büdös a munka, folyamatosan fúrja a többi embert, miközben saját magát állítja be a legtökéletesebbnek, amiről még a legnagyobb jóindulattal sem beszélhetünk. Lassan, igénytelenül dolgozik, közben megeszik-iszik 1-2 kiló gyümölcsöt, meg 10-20 doboz narancslevet. Ennyit 2-3 asztalnál az összes gyerek nem fogyaszt. Próbálkoztunk zöldágra vergődni vele, de minden erejével tesz érte, hogy mindenki utálja. Mondhatom, elég sikeres benne.
Bent a konyhán van nekünk két szakácsunk. Az egyikük Eduardo, a másik pedig Toby. Eddy mexikói srác, az egyik legjobb fej a táborban. Sokat szoktam dumálni vele, nagyon korrekt, egyenes ember és hihetetlen munkabírása van. Amikor megyünk Limmerick-be, ő majdnem mindig ott van, végigtáncoljuk az estét vele, meg a mexikói csajokkal.
Toby angol gyerek, tipikus konyhafőnök típus ő is. Jól tudja menedzselni a dolgokat odabent, emellett pedig egész jó arc, bár amikor fáradt, akkor nem igazán kommunikatív. Ő is gyakori vendég a Limmerick-ben. Végül, de nem utolsó sorban van nekünk egy salátabárunk, ahol a két legtündéribb csaj dolgozik. Alina tipikus, temperamentumos ukrán lány. Nagyon sokat mosolyog, nevet, és gyönyörűen, precízen csinálja a munkáját. Amikor a múltkor lent voltunk fürdeni, meg ugráltunk a trambulinon a vízen, és a vízbe, akkor lejött ő is, és ugyanúgy hülyült velünk. Ez azért nagy szó, mert kerekebb lányról van szó, viszont hihetetlen jó dolog, hogy el tudja engedni magad, és habár picit gátlásos az elején, de bele tud lendülni a hülyülésbe ő is.
A másik salátabárosunk Rosamaria alias Poquita vagy Rosie. A csajszik kb a mellkasomig ér, azért is a poquita név. Nem beszél túl sokat angolul, de teljesen jól megértjük egymást. Imádnivaló kiscsaj. Néha olyan, mintha 14 éves lenne, nagyon magas hangja van, és állatira cuki! Folyton hozzájuk járok be a salátabárba, mert nagyon kellemes hangulat van náluk.
Összefoglalva az egészet, nagyon örülök neki, hogy megismertem ezeket az embereket, és velük dolgozhatok, mert majdnem mindannyian nagyon értékesek és jól érzem magam a társaságukban. Az, hogy velük dolgozhatok, elfeledteti velem Áginak, Krisztának és a többieknek a hiányát, valamint eltereli a figyelmemet arról, hogy milyen kemény is ez a meló.

Sokan vannak, összevissza, nem írok neveket :D