Próbálom összefoglalni a dolgokat, de egyszerűen annyi minden történik, hogy arra sem emlékszem, hogy tegnap mi volt, nemhogy pár nappal korábbra. Korábban 7.45-re kellett beérni a konyhára, utána kipakolni az asztalokra a különböző dolgokat, előkészíteni a kaját, amiket Eddie és Toby elkészítenek. Ő a két szakácsunk, akik hihetetlen jó fejek, imádom mindkettőt! Hihetetlen, hogy a rendelkezésre álló dolgokból milyen jó kajákat tudnak összedobni. Bár azt kell mondjam, hogy eléggé monotonná válik egy idő után az otthonitól teljesen eltérő kaja, ami úgy néz ki, hogy reggelire tojásporos tojásrántotta, bacon, gabonapehely és néha 1-1 változó valami. Amit továbbra sem tudok megszokni, az az ebéd. Néhány mexikói kaja salátával, különböző felvágottakkal, vagy éppen szendvics. Nagyon jó szenyákat össze lehet dobni egyébként, csak hiányzik a meleg ebéd mint olyan. Egyébként jól elvagyok.
Pár napja a lányok átköltöztek a lánytábori részbe, miután megérkeztek a counselor-ök is, szóval már csak fiúkat etetünk az étkezőben. Csak néhány csaj maradt itt, leginkább a mosodások és néhányan, akik a konyhán dolgoznak nálunk. Mindenki imádni való! A mexikói csajoknak hihetetlen dumájuk van és nagyon aranyosak. Ugyanez igaz a lengyelekre is. A mosodás csajok meglehetősen nyitottak, szóval Dávid nagyon jól jár velük, mivel ő is ott dolgozik egyedüli fiúként.
Tegnap kezdtük el a felszolgálós melót, vagyis nincs többé büféasztal, hanem minden pincérnek a saját asztalához kell kivinni a kajákat, ha elfogy valami, akkor újratölteni, ha pedig végeztek, akkor leszedni mindent, levakarni az asztalról a dzsuvát, majd segíteni a konyhát. Sajnos itt is van olyan ember, akinek büdös a munka és anyu-apu aranybölcsőből felnevelt nyomorék "nagytudású" kisgyereke, aki valószínűleg csak nyaralni jött ide, mert kábé leszar mindent, elvan magának. Mi azért segítünk egymásnak, ha végeztünk a saját dolgunkkal, szóval összességében nyugalom és békesség uralkodik a konyhán.
Miután végeztünk tegnap a reggeliztetéssel, átmentünk a lánytáborba, ahol jött egy rendőr fószer és elmondta, hogy mit szabad és mit nem Pennsylvania állam és a szövetségi törvények értelmében. Többek közt ismertette azt is, hogyha kocsival megyünk bárhova (nem valószínű), akkor ha látunk az úton egy vadállatot, akkor inkább üssük el, mert megtámadhat, és nem kár értük, mert őzből is van 1,5M ebben a régióban.. Hát ez olyan no comment kijelentés volt. Délután megcsináltuk az úszásvizsgát, ami mindenkinek kötelező, aki a nyár folyamán a tóban szeretné eltölteni szabadideje egy részét. Szinte mindenkinek jól ment a dolog, persze itt is volt, akinek a szája volt a nagy, és a 6×25m helyett 1,5 hossznál úgy döntött, hogy belefullad a tóba, így ki kellett menteni.. Na de mindegy. Rendesen lefárasztott ez az úszás, mert előtte a raktárból kellett átpakolni kb 15-20 baromi nagy mosószeres vödröt (egyenként kb 23kg), szóval a karjaim meg a lábaim is eléggé elfáradtak. Délután még pihentünk kicsit, aztán mentünk előkészíteni a vacsit, amiről már fogalmam sincs, hogy mi volt, de azért jól laktam. :D
A kaja után elvittek minket Hancock-ba bowlingozni. Sajnos csak 1,5 óra játékra jutott idő, és mivel nem mindenki múlt el 21, így nem szolgálhattak ki sörrel, de azért jól elvoltunk. Gyönyörű ez a környék. Tényleg egy hatalmas erdő az egész régió. A Delaware folyó szeli át az erdőt, és nagyon szép volt, ahogy a fák párába burkolóznak, és a sötétben mindenhol szentjánosbogarak repkedtek, és világítottak.
Miután visszaérkeztünk a táborba, a srácokkal megrohamoztuk a konyhát és elpusztítottunk néhány adag gabonapelyhet és banánt. Ebből valószínűleg még sokszor meg fog történni, mert ugye nincs annál jobb, mint mikor az ember nekiáll zabálni az éjszaka közepén :D Később még jót beszélgettünk a szekusokkal, és néhány counselorral, majd utána elhúztunk aludni. Illetve húztunk volna, ha nem esett volna útba a dohányzórész. Ott még leültünk dumálni. Ahhoz képest, hogy 2 napja nagyon szakad az eső, egyáltalán nincs hideg. Nem süt a nap, de mégis olyan, mintha legalább 25°c lenne, a levegő pedig elviselhetetlenül párás. Az ember annyitól átázik, ha sétál pár száz métert. Hallottunk egy medvét üvöltözni az erdőben, ami nem volt túl kellemes élmény. Csak reménykedni tudtunk, hogy nem dönt úgy, hogy beugrik köszönni, amíg kint vagyunk. De szerencsére nem tette.
Ma reggel szakadó esőre keltünk, szóval ahhoz sem volt kedvem, hogy kikeljek az ágyból, nem beszélve arról, hogy meló meg stb. Mire leértünk a konyháig, szarááztunk, ráadásul kiderült, hogy 10 percet késtünk is, mert 0730ra kellett volna leérnünk, amit mi kicsit elfelejtettünk. Reggeli: rántotta, bacon, valami fűszeres krumpli, majd a végén mi még kaptunk ráadásként juharszirupos zabkását. Nagyon tele tudja magát zabálni itt az ember, mert tényleg annyi kaja van, hogy egy országot el lehetne belőle tartani. Pár napja elkezdtünk kondizni, napi össz. 3 órát, ahhoz meg kell a kaja bőven. Egész jól haladok, mert már olyan szinten fáj mindenem, hogy reggelente alig tudok mozdulni. De nem baj, mert jól fog még ez jönni a későbbiekben!
Ezután a táborigazgató tartott egy kis felvilágosítást, hogy hogy kapjuk majd meg a fizetést, mikor lesznek táboron kívüli programok és persze arról, hogy tilos drogozni, alkoholt fogyasztani a tábor egész területén. Amennyiben ezt nem tartja be valaki, akkor irány hazafelé a következő vonattal. Kitért arra is, hogy senki nem lehet félmeztelen a gyerekek előtt, valamit arra, hogy hol lehet, és hol nem lehet szexuális viszonyt folytatni a táborban. Mindenesetre érdekes volt, de az lecture 2. órájához közeledve már elég álmos voltam, de szerencsére nem aludtam el.
Ebédre átmentünk a lánytáborba, így végre nem nekünk kellett felszolgálni, hanem a csajok hoztak és intéztek mindent. Este barbecue party lesz, amit már nagyon várok. 5-re kell menni a konyhába segíteni összekészíteni a cuccokat. Az eső szerencsére elállt, ma eddig mindössze 3 pólóm ázott el rajtam, és meg vagyok fázva mint a picsa, de szépen szedem a C-vitamint aztán az majd helyre tesz.
Immár 8 napja nem ittam alkoholt, de már látszik a fény az alagút végén, mert pénteken megyünk Honesdale-be, ahol lesz bő 3 óránk megfelelő mennyiségű szesz bevitelére.
Bocs, hogy most nincsenek képek, de még nem sikerült áttölteni a gépre őket, tekintve hogy hülyeségekre nem nagyon van idő.
Köszönöm az e-maileket, meg az érdeklődést mindenkinek!
A túlélőcsomagot mikor előveszem kicsit mindig az utolsó alkalomnál érzem magam, ami hihetetlen jó! :-)
Amint ismét ráveszem magam a dologra, írok. Ha bárkinek bármi kérdése lenne, az kommentárként meg tudja írni, és csak én fogom látni, aztán legközelebb majd tudok írni róla.
