Sorstársak vol. 1

Úgy döntöttem, hogy néha írok majd egy-egy bejegyzést azokról az emberekről, akikkel önkéntes 

Bunk front

száműzetésemet töltöm, és akik egyre inkább mindennapjaim részévé válnak. Az első körben azokról írok, akikkel egy bunkban élek.

Dávid

Dáviddal már kiutazás előtt pár héttel találkoztunk, amikor elmentünk páran együtt sörözni, beszélgetni. Megbízható, rendes gyerek, azt gondolom, hogy ő áll hozzám a legközelebb, még úgy is, hogy ő a mosodában dolgozik, én meg felszolgálok, így nem túl sokat találkozunk napközben. Bármilyen témában nagyon szívesen beszélgetek vele, meg ha bármi kínom van, akkor tuti biztos, hogy ő volna az első, akihez odamennék.Csabi kicsit fura nekem, de amúgy aranyos srác, csak néha olyan szinten van, mint egy 16 éves gyerek. Szegény csórikámat elég sokat szopatjuk Balázzsal meg Szilivel, de minden elismerésem az övé, mert nagyon jól tűri. Megesik, hogy hülyét csinál magából, de legalább dolgozik, ami megint csak nem egy hátrány. A sebessége, meg a hasznossága pedig biztosan javulni fog az idő múlásával.

Csabi

Mindenkiről külön akarok írni, de Szili és Balázs nálam közösen egy jelenség, szóval muszáj együtt. Két hihetetlen nagy ökör. Imádom őket! Amilyen baromságot és ökörködést az ember el tud képzelni, azt velük simán meg lehet csinálni. Kicsit emlékeztetnek legkedvesebb Ricsi barátomra, csak nem annyira szétszórtak, bár használt zokni és alsógatya itt is előkerül néha innen-onnan. Esténként mindig velük beszéljük a faszságokat, meg néha kérdezz-feleleket játszunk Csabival. Mi kérdezünk, ő felel.
Bálint Blue Ridge-ben dolgozik mosogatóként. Vele még Dávidnál is kevesebbszer találkozom, de még így is lejön, hogy nagyon korrekt, egyenes gyerek. Azt gondolom, hogy közülünk talán ő a legfelnőttebb, ami úgy érzem, hogy a későbbiekben még biztosan hasznosnak fog bizonyulni.

Bálint, Szilárd

Összefoglalva a dolgot, úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen emberekkel kerültem egy szállásra, mert tényleg mindenfélék vagyunk, ami nagyon jó dolog tud lenni. Unity in diversity. :-)
És végezetül pár kép szerény hajlékunkról.

Balázs, Bálint, Csabi

Kicsi szobunk

06.29. - az első kirúgás

A nap elég eseménytelenül telt. Az egyetlen említésre méltó dolog az az, hogy az előző este Gal, az izraeli szekus srác a kelleténél jobban berúgott, telehányta a buszt, meg a bunkban is szült még néhány kisrókát, szóval úgy döntött a táborigazgató, hogy lepasszolja Galt egy másik tábornak. Sajnálom, mert jó srác volt, de hát ilyen szituációban a szabály az szabály. De legalább nem küldték haza, az is valami.

06.28.

Úgy döntöttem, hogy a napi rutinról már nem írok olyan részletesen, max ha valami extra történik, mert általában ugyanolyan monoton a munka, szóval nem fogom ennek a részletezésével tölteni az időt. 

Este a meló végeztével megvolt a zuhanyzás, készülődés, mert ismét mentünk a Limmerickbe. Elkészültünk, időben odaértünk, felszálltunk a buszra Szili, Kristóf, Balázs, meg én. Mivel nem volt elég hely az 1 nagy és 3 kisméretű iskolabuszon, ezért pár ember nem fért fel. Többek között a mexikóiak. Mivel én nagyon szerettem volna velük menni, ezért úgy döntöttem, hogy  inkább leszállok a buszról, átadom valaki másnak a helyet, mert nélkülük nem megyek sehova. Miután elment mind a négy busz, azt a tájékoztatást kaptuk, hogy kb 40-50 perc múlva visszajön értünk az egyik busz, majd utána időarányosan meghosszabbítják a kimenőnket. Magyarok, lengyelek, mexikóiak plusz Toby, az angol szakácsunk egyaránt maradtunk a táborban. Felmentünk még cigizni, hogy teljen valamivel az idő. Közben elkezdett esni az eső, szóval kukazsákokból készítettünk esőkabátokat, hogy teljen az idő, majd zongorakíséret mellett „divatbemutatót” tartottunk. Mikor végre megérkezett a busz, már az eső sem esett, így végül kb 10-12-en indultunk el az 50 fős buszon. Voltam olyan nyomorék, hogy mikor be akartam zárni a rohadt ablakot, odakúrtam a hüvelykujjamat aztán majdnem levitte, de szerencsére csak egy 3-4 mm mély vágás lett rajta. Ne játszatok a sárga sulibusz ablakával! A buszon mire odaértünk majdnem mindenki totál bepunnyadt, meg aludt, de én szerencsére benyomtam egy energiaitalt, így nem volt para. Meg amúgy is a handicap-es ujjammal voltam elfoglalva :D Amire beértünk a kocsmába, a többieknek már csak pár percük volt hátra a visszaindulásig. Szerencsés voltam, mert volt még bőven sör az asztalokon, aztán amiket nem tudtak meginni azokat páran odavitték hozzám, szóval örököltem kb 2-2,5 liter jóféle sört.

Ivonne y yo

Döcögősen indult be az este, de ahogy csúsztak le a tequilák (csak úgy jó mexikói módra), úgy lett egyre jobb a hangulat. Nagyon jót táncoltunk, sokkal jobban éreztem magam, mint az előző alkalommal, pedig az is szuper volt. Végigtáncoltuk az egész estét, mindenki vigyorgott, hihetetlen jó érzés volt ebben a csapatban lenni. 0100-ra kellett volna a buszhoz érni, de mi még búcsúzóul 1259kor még benyomtunk egy utolsó kör tequilát, majd spuri volt a buszhoz. Jó fej volt a sofőr bácsi, mert mikor kérdeztük, hogy sokat késtünk-e annyit mondott, hogy mit tudja ő, hogy mikor kell felvennie minket, egyszer csak majd ott leszünk. A buszon hazafelé nagyon vidámak voltunk, táncoltunk, énekeltünk, tényleg nagyon awesome volt. Elég hamar eltelt az út, majd egy jó éjt cigi elszívása után bementem a bunkba. Meglepődtem, mert a srácok még ébren voltak, pedig ők egy szállítmánnyal korábban jöttek haza. Beszélgettünk, ökörködtünk még egy sort, aztán kidőltünk.