Tegnap este 33-an hivatalosak voltunk egy hazibuliba, hogy egyutt eltolthessunk egy utolso, fergeteges estet azokkal, akik a nyar soran munkatarsaink, barataink es nehany esetben majdhogynem csaladtagjaink lettek. Megadtuk a modjat, mindenki nagyon jol erezte magat! Az alkohol csak limitalt mennyisegben volt jelen, de boven eleg volt ahhoz, hogy mindenkinek jusson boven aki szeretett volna inni belole. Four loko, BudLight, Busch, Budweiser mind kepviseltettek magukat. Egy faraszto, kemeny munkaval teli nyar vegen mindenki elengedte magat erre az utolso, kozos estere.
Reggel mikor felkeltem mar ereztem, hogy vege van. Az ido tokeletesen tukrozte a hangulatomat. Suru kod boritott mindent, de kellemes volt a homerseklet. A borondom mar be volt pakolva, majdnem mindent elraktam mar. 3.5 het utan vegre meg is borotvalkoztam.. Miutan megreggeliztunk BlueRidgeben elindultunk visszafele. A kod elkezdett eloszlani, igy gyonyoru latvanyt nyujtott a kek lanytabor kodbe burkolozo latkepe a dining hall-lal, a bunkokkal es a lankakkal.
Miutan visszaertunk a bunkba, elpakoltuk a maradek holminkat. Sok cuccot bepakoltam a laundry bag-embe, azt pedig bevittem a laundry-ba, hogy Cindy, a mosoda vezetoje - akire ugy tekintettem, mint egy anyara es egy baratra egyben - volt olyan kedves, hogy felajanlotta, hogy megorzi nekem a kb 10-12 fontnyi ruhat, hogy biztosan meglegyenek, amikor jovore visszajovok. O volt az elso ember, akitol elbucsuztam. Nagyon fog hianyozni, mert amilyen kemenynek tunt mikor eloszor talalkoztunk, annyira melegszivu, segitokesz, laza embernek ismertem meg. Barmire szuksegem volt, vagy elromlott valami, eleg volt hozza fordulni es o biztosan megoldotta a helyzetet. Koszonom mindazt a kedvesseget es segitseget, amit toled kaptam Cindy!
Ezt kovetoen megkaptuk a fizetesunket, majd elkezdodott a bucsuzkodas. Mindig utaltam azt, amikor elvalok olyanoktol, akik nagyon a szivemhez nottek.. A legtobb ember szomoru volt, hogy nehany embert hatra kell hagyni, hogy el kell menni a taborbol. Erzekeny, szivszorito es meglehetosen konnyes volt a bucsu. Legalabbis nehanyunk szamara mindenkeppen. Ezek az emberek jelentettek szamomra a vilagot az elmult 8 hetben, nagyon nehez volt toluk elszakadni.
Tudom, hogy ezt sosem fogod olvasni Eddy (es ha olvasnad se ertenel egy mukkot se), de muszaj leirnom, hogy halas vagyok azert, hogy veled tenyleg mindent meg tudtam beszelni es hogy az itteni Tomim voltal vegig. Remelem, hogy New Yorkban tenyleg tudunk talalkozni es el tudunk menni egy jot bulizni! Vegre hatarok es curfew nelkul! Nagyon fogsz hianyozni es remelem, hogy vegul megis ugy dontesz, hogy visszajossz jovore, mert a tabor sokkal uresebb lenne nelkuled.
Akos! Nagyon kettos szemelyiseg vagy es neha nem tudom megerteni, hogy mit miert csinalsz, de mindezek ellenere minden percet elveztem, amit a tarsasagodban toltottem! Ha jovore visszajossz - es vissza kene - akkor meg muszaj par orultseget megcsinalni, pecazni, duhajkodni a bunkban stb. Es otthon feltetlenul talalkoznunk kell, hogy teljesitsuk a megbeszelteket!
Timi! Bar nem talalkoztunk annyit, mint amennyit jo lett volna, mindig volt hozzam egy par jo szavad, amit koszonok! Szerettem a tarsasagodat es remelem, hogy fogunk meg beszelni, talalkozni!
A konnyes bucsut kovetoen felszalltunk a buszra es utazasunk kezdetekent elindultunk New York City fele, ahonnan Philadelphiaba folytatjuk utunkat. Az Appalache-hegyseg hatalmas sziklai kozt, haladunk. Az autopalyat sokszor keresztezi a hihetetlenul tiszta, meltosagosan kanyargo Delaware folyo. Hozzajuk kepest a Bukk, a Matra csak kis dombocskak, a Duna pedig egy gusztustalanul terjengo szennyvizcsatorna.
A buszunk csendes ahhoz kepest, hogy tele van. Mindenki vagy zenet hallgat, vagy beszelget.
Hamarosan megerkezunk New Yorkba, a tavolban mar latszanak a felhokarcolok tekintelyes, egig ero korvonalai.
- Posted using BlogPress from my iPhone
Location:Uton NYC fele
